Egy támadó rigóról kaptunk bejelentést egy városi háztömb földszinti lakójától.

Közösen nevettünk a telefonba, hiszen ő is viccesnek tartotta a bejelentés tartalmát és valjuk be mi is. Mindenesetre komolyan kérte a hölgy a segítséget, hát nézzük meg gondoltuk.

Az ajtót nyitó asszony abszolút nem úgy tünt mint aki viccel, sőt őszinte ijedtség látszott az arcán.

Elindultunk az erkély felé-ahol a rigó támadások történnek-de nem tudtunk csak úgy kilépni, mert már a küszöbön lecsapott ránk a fekete veszedelem. Húúúú, ez tényleg nem játszik!!!

Azzal a hatalmas hálóval tartottuk vissza a folyamatosan támadó hímet amivel a nagy ragadozó madarakat szoktuk befogni. Próbáltunk első meglepetésünkből felocsudván rájönni viselkedése mibenlétére. Elég egyértelműnek tünt, hogy véd valamit, valószínűleg a fészküket amit viszont sehol nem láttunk. Folyamatosan elhajolgatva a miniatűr terrorista elől, megfigyelhető volt hogy két támadás között mindig ellenőriz valamit a felettünk lévő erkélyen.

Egyenlőre tehát visszavonultunk és felsiettünk az emeletre. A kikukucskáló néni kérdésünkre elmondta, hogy őt is támadja a madár de ő imádja....milyen érdekes...

Nos, valóban az ő erkélyén raktak fészket a rigók és pici fiókáit védi a hím ilyen vehemensen és hősiesen.

Egy darabig még tanakodtunk a hálóval kalimpálva, míg végül arra jutottunk hogy annyira megható és tiszteletre méltó ennek az apró madár papának atyai viselkedése, hogy nem teszünk semmit. A fészkes lakás tulajdonosát nem zavarja, hamarosan úgyis kirepülnek a kicsik, vagyis egy kis türelmet kértünk a földszinti hölgytől. Ő nem tünt annyira elégedettnek a döntésünkkel, de ezt a csatát a hős rigó nyerte...