A gazdira várók között szereplő Robi nevű németjuhász kölyök, hiába a műtétek és a fizikoterápiát is magába foglaló odaadó ápolás nemigen javult állapotát tekintve. Olyannyira nem, hogy az utolsó fehérvári kontrollnál a műtétet végző Lorászkó doktor euthanáziát javasolt. Angélával-a kiskutya gondozójával-abban maradtunk, hogy amíg a kiskutya boldog és nincsenek fájdalmai, addig legalább had éljen. Hiszen ő nem tudja, hogy nyomorék, ő azt hiszi ilyen az élet és ehhez alkalmazkodott. Időközben Angélának el kellett mennie egy már jóval korábban befizetett nyaralásra és mivel NINCSEN MENHELYÜNK kénytelenek voltunk segítséget kérni Megyeri doktortól a Kutyajó panzió vezetőjétől, hogy két hétig vigyázzon a kiskutyára és gondoskodjon róla. Megyeri doktor és kedves felesége gondolkodás nélkül, mosolyogva vállalta a feladatot előrebocsátva, hogy pénzt nem fogadnak el érte. Nagyon hálásak voltunk és vagyunk a mai napig Nekik, pláne most a két hét letelte után, mivel Robi óriási fejlődésen ment keresztül náluk. Gyönyörűen fejlődik alapvetően, de ami igazán fontos, hogy több száz métert képes sétálni a maga kis ügyetlen módján ugyan, de mégis...Akiről azt hittük, hogy már semmi esélye az életre és csak a mi fanatizmusunk tartja életben, most ugatva kergeti a csirkéket SZALADVA. Hihetelen! Meg is kértük a Megyeri házaspárt, hogy had maradjon még a kutyus, mert mi ilyen körülményeket nem tudunk neki sajnos biztosítani menhely hiányában. Azt pedig nem szeretnénk, hogy visszaessen a fejlődésben míg Sugit örökbeadjuk. Ugyanis a Sugira vigyázó önkéntes hölgy örökbefogadná Robit, ha jelenlegi védence kikerülne a keze alól. Tudni kell, hogy ő az aki a Kyra nevű, súlyosan sérült németjuhászunkat is örökbefogadta és a mai napig nagyszerűen gondját viseli. Ráadásul még nevelő szülőként is funkcionál továbbá részt vesz néhány speciális mentésben is. (lásd:sziámi a tuján)
Tehát újra felcsillant a remény, hogy megtörténik a csoda és Robi teljes, fájdalommentes életet élhet. A történetet folytatjuk...L.A.