Karácsonykor éppen az állatokat láttam el a telepen (hátul) mikor őrült halálsikolyokra lettem figyelmes a közelből. Azonnal félbehagyva Liziék kennelének takarítását előre szaladtam, hiszen mindig van valami amit kitalálnak ezek a jó, kis kutyák, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Ráadásul az első frontot Hispán őrzi. Az amerikai pitbull, aki nem sokat gondolkodik erkölcsi és morális frázisokon ha meg kell ölni valamit. 

A terepszemle során nálunk minden rendben, mindenki sértetlen, de a sikolyok csak nem szűnnek. Nézem a szomszéd telepet ami egy mangalica törzstenyészet, ahol szintén elég komoly kutyafalka van a területi és a magánvagyonnal kapcsolatos kérdések megvitatására. A kaukázusiak is messzebb álltak és döbbent arccal meredtek egy pontra, ahol én még először nem láttam semmit.

Közelebb menve a sikolyt már közvetlen közelről hallottam némi sercegéssel megspékelve, de még mindig nem láttam semmit.

Már majdnem beestem a birtokra a kerítésen áthajolva, mikor megláttam az aljnövényzetben valami vonagló disznótrágya tömeget amire rá van csavarodva három szál villanypásztor és folyamatosan rázza a nedves testet az áram. Kezdett körvonalazódni egy apró kutya aminek a pofája fel van akadva a dróthálóba és folyik belőle a vér a halálos, rémült küzdelemben.

Gondoltam nem keresem meg Bandi bácsit -telep tulajdonos- a másik utcából, hanem megpróbálom kimenteni szerencsétlen kis élőlényt. Behajolva egy befogó segítségével átemeltem a kerítésen a reszkető, hörgő tömeget,aki még ekkor sem hasonlított kutyára, viszont éktelen büdös volt szegény. Ha irodalmian akarok fogalmazni, akkor is azt kell írjam, hogy csupa szar volt.

Úgy gondoltam, hogy a nyomozást későbbre hagyom. Először megpróbálom stabilizálni az állapotát. Útközben hívtam a kozmetikusunkat, akitől azt kértem, hogy adja oda a kozmetika kulcsát, hiszen nem várhattam tőle, hogy a karácsonyi vendégsereget faképnél hagyva ürülékben tapicskoljon. Illetve konzultáltam orvossal is, ha esetleg komolyabb baj lenne.

Nos a képeken jól látszik a tulajdonképpeni "teljes átalakulás". Szó szerint még a színe is megváltozott az időközben Mazsolának elkeresztelt kutyusnak. Órákon át dolgoztam vele, mire visszanyerte eredeti mivoltát.

Ő is többször szemrevételezte magát a tükörben és úgy tűnt, hogy elégedett a végeredménnyel. Még egy kis szakáll fazonigazítás is belefért. ;) Sőt, bevallom egy kis kókuszos kutyaparfüm is felkerült rá, mert  sehogy sem akart szűnni az orromba ivódott penetráns bűz.

Mivel munkavégére már elég késő lett, éjszakára elszállásoltam Mazsolát úgyis óriási cimborák lettünk és másnap délelőtt néztem utána a lehetséges gazdinak. Ez relatív gyorsan ment. Ilyenkor azért jól esik a hála áradatban fürdőzni egy kicsit és boldognak látni ebet és gazdit.  Na, ez nem az az eset volt. Nemhogy nem köszönték meg vagy nem akarták valami költségtérítéssel kompenzálni a nem éppen leányálom tevékenykedésemet, de úgy vágták rám a kaput, hogy a döbbenettől csak álltam a kezemben az aláírandó tulajdonosi igazolással és értetlenül néztem a "hölgy" után aki a válla fölött még odaköpte, hogy minek kellet megfognom, hazajött volna ez magától is.

A válaszomat, hogy nem tudott volna hazajönni, hanem meghalt volna, már csak magamnak mondtam. Boldog karácsonyra és boldog új évre már nem is vetemedtem, hátha még rám is lőnek az ablakból. :) Amúgy szívesen!