E.M.Á.A. - Első Magyar Állatjogi Alapítvány
First Hungarian Foundation for Animal RightsRólunkCéljainkJogMédiaFórumTámogatóinkÁllatmentésÖrökbefogadás
Gazdira váró állatainkGazdira talált állatainkMegemlékezésGazdakereső program
2006. március 25.
Az igazi siker sztori
Kyra megmentése........................................................................................................................................................................
2005. augusztus 12-én, 07:30-kor megcsörrent a telefon és bejelentést kaptam egy a 6-os úton elütött németjuhászról, aki még emelgeti a fejét. Tehát él. Azonnal indultam a helyszínre amit kiérkezésemig a rendőrök biztosítottak. Lezárták az utat teljes szélességében és bójákkal rakták körül a szerencsétlenül járt kutyát.
A várakozó autókban zokogó nők és megrendült férfiak arcát láttam. A látvány valóban szívbemarkoló volt.
Egy gyönyörű, fiatal, fajtatiszta németjuhász lány feküdt a felezőn saját ürülékében és szinte csodálkozva nézte a körülötte álló embereket. Nem értette miért bántották, miért kell neki ezt a szörnyű fájdalmat elviselni. Hiszen ő sosem bántott senkit. Na jó, néha talán megkergetett egy lepkét vagy madarat de nem azért, hogy megharapja csak a játék kedvéért. Erre most ez a hatalmas csattanás, majd elsötétül minden. A következő pillanatban pedig nem tud megmozdulni, hogy elszaladjon erről a szörnyű helyről, mert recsegést hall a saját testéből és minden mozdulatra borzalmas fájdalom hasít belé teste több pontján. A kíntól nem működnek rendesen záróizmai és ürüléke megalázóan nemes teste alá csordogál...
Az autóból kiszállva azonnal felmértem, hogy nincs helye késlekedésnek. A kutya állapotát mihamarabb stabilizálni kell valamint meg kell indítani a forgalmat a főútvonalon. Bekötöttem a száját, majd gyors fájdalomcsillapítás után hordágyra raktam és beszállítottam Dr. Simon József rendelőjébe. Ahol is azonnal megkapta az elgázolt kutyáknak járó alapellátást. Sokktalanítás, vízhajtás stb. Ezt követően léptünk tovább, hogy kiderüljön sérült-e olyan létfontosságú szerv ami azonnali euthanáziát indokol a kínhalál elkerülése érdekében. Szerencsére ilyet nem talált Simon doktor illetve a röntgen azt is kimutatta, hogy a gerinc sem sérült. Vagyis az állat menthető. Viszont többszörös csonttörései miatt a beavatkozás specialistát igényel. Büszke vagyok arra, hogy milyen jó kapcsolatot ápolunk Dr. Lorászkó Gáborral Székesfehérváron, úgyhogy gondolkodás nélkül rá esett a választás. Telefonon megkonzultálták az esetet Simon doktorral, illetve megbeszélték a műtétek költség vonzatát.
Rendben, akkor most hajsza a pénz után. Telefon ide, kocsikázás oda. Innen ennyi, onnan annyi. Másik állandó állatorvosunk Dr. Marth Péter is eljött és ő is hozzájárult a műtétekhez. Mint sokan mások, akiket helyhiány miatt nem sorolnék most fel, de biztosak lehetnek abban, hogy sem mi sem pedig Kyra kutya nem felejti el nekik soha amit érte tettek.
Összeállt tehát a pénz, irány Fehérvár. Megérkezvén a klinikára elbúcsúztam újdonsült kisbarátnőmtől, aki addigra már magához tért a bódításból.
Két nap múlva telefonált Lorászkó doktor, hogy mehetek a kutyusért, a következő műtétig vigyem haza. Haza, de hova? Menhelyünk még nem lévén, vajon hová tegyek egy ilyen súlyosan sérült állatot lábadozni? Ekkor érkezett Pintér Zsolt vállalkozó barátom, aki-nem először-ismét felajánlott egy üresen álló 250 négyzetméteres épületet lábadozónak. Bár meglehetősen messze volt ahhoz, hogy minden nap többször oda kocsikázzak ápolni a kutyát, mégis örömmel elfogadtam mert csak a kutya gyógyulása lebegett a szemem előtt. Gyorsan be is rendeztük az épületet mindennel, amire egy ilyen sérült ápolásánál szükség lehet. Lefektettük a kutyát-akit időközben Kyrának neveztem el-ő viszont meg sem mozdult, csak hálás pillantásokkal méregetett. Vajon ki lehetek én, aki beszélek hozzá, simogatom, vizet csepegtetek kiszáradt szájába? S hol vannak a gazdák, akikről azt hitte mindig lehet rájuk számítani?
Másnap újra irány Fehérvár, ugyanis a mellső lábáról leszakadt könyök csontot még egy speciális húzódrót beültetésével helyre kellett rakni. Így már három implantátum került Kyrába, törött csontjai rögzítése érdekében. Egy a jobb hátsó comb csontjába, egy szintén a jobb hátsó lábszár csontba, végül pedig ez az utolsó a jobb első könyökhöz.
Na innen kezdődött ám az igazi kihívás és munka a számomra. Naponta minimum három alkalommal elmenni hozzá, megetetni, megitatni, folyamatosan takarítani a maga alá engedett ürüléket-hiszen mozdulatlanul feküdt-fertőtleníteni mindent a legyek és különböző kórokozók ellen. Antibiotikum injekció minden nap illetve kontroll vizsgálatokra való szállítás. Mosdatni a vizelettel bundájába mosódott széklet miatt. Masszírozni elfeküdt izmait, egyben kenegetni a már kialakult felfekvéses sebeket stb, stb, stb. Ráadásul az esetek túlnyomó többségében egyedül kellett mindezeket megoldanom. Nem volt egyszerű. Akik látták, mind azt mondták, hogy ezt nem nagyon csinálná utánam senki.
Teltek-múltak a napok, de Kyra nem mozdult. Kapcsolatunk ugyan nagyon elmélyült, de érdemi változás mindössze annyi volt, hogy fektében ugatva üdvözölt megérkezésemkor heves farkcsóválás kíséretében. Folyamatosan tanítgattam újra járni egy számára készített speciális mellénnyel, azonban amint terhelést engedtem a jobb oldalára azonnal összecsuklott.
A tizenkilencedik napon arra lettem figyelmes, hogy a fekhelyétől igen távol van egy vizelet tócsa. Elmászott volna majd vissza? Gyanúsan nézegettem kisbarátnőmet aki mozdulatlanul feküdt a helyén és úgy pislogott rám mintha mi sem történt volna. Jól van-gondoltam-meglátjuk mi lesz este.
Esti látogatásomkor ismét távoli zugban találtam pisit, sőt ekkor már székletet is. Kyra azonban rendületlenül feküdt a helyén. Átmentem a vizes blokkba, hogy friss vizet engedjek neki, s mire megfordultam ott állt mögöttem........csillogott a szeme, csóválta a farkát és "nevetett".
Nos Barátaim, azt a büszkeségtől átitatott, mámorító örömöt amit ekkor éreztem nem tudnám szavakba önteni, de őszintén kívánom mindenkinek, hogy egyszer tapasztalja meg!
Innentől kezdve már lényegesen könnyebb dolgom volt, sőt megkezdődtek a közös séták is. Eleinte persze csak az ajtó előtt, majd az épület körül fokozatosan növelve a távolságot, ezáltal a terhelést is.
Ekkor jelentkeztek a gazdik. Közölték, hogy Lady az ő kutyájuk és elviszik. Én meg közöltem velük, hogy a kutyát már Kyrának hívják és amint kifizetik a számlákon szereplő összegeket(az én munkám nem szerepelt számlákon)esetleg tárgyalhatunk a dologról. A beszélgetés közben kiderült, hogy azért volt ez a kutya, mert a korábbit elütötte egy autó. Milyen érdekes! Ezt is. Valamint kérdésemre azt is elmondták, hogy ha ez az eset az ő szemük láttára történik azonnal elaltattaták volna a kutyát. Na innentől kezdve határoztam úgy, hogy már a költségek megtérítése sem szolgál tárgyalási alapul. Amit egyébként nem is kívántak rendezni. Arról nem beszélve, hogy az implantátumok eltávolítását szolgáló majdani műtétet sem akarták vállalni.
Kyra kutya tehát maradt. Mikor pedig úgy értékeltem állapotát, hogy megkezdheti normális életét a végleges helyén, akkor térítésmentesen adtam örökbe egy olyan házaspárnak, akik bizonyítottan tudják miként kell egy kutyát tartani. Ezáltal láttam biztosítva azt is, hogy nem fog néhány hét múlva újra valamelyik úton feküdni magatehetetlenül.
Az a néhány százezer meg..................nos az Kyra útravalója egy boldog élet reményében. Vigyázz Magadra Kislány!
L.A.

Hírek
Sztorik
Felhívások
Adományozás
Kutyabaj
International


felhasználónév

jelszó

 regisztráció
 jelszóemlékeztető
 adatvédelem

E.M.Á.A. - Első Magyar Állatjogi Alapítvány