Éjszaka, nagytestű kutya valahol a vaksötét vadonban.

A bejelentő elmondása alapján próbáltuk lokalizálni a helyszínt. Nyirkos koromsötét éjszaka, ahol az orrunkig sem látunk. Reflektorok elöl, mágneses keresőfények oldalt...

  Már-már feladjuk amikor végre megcsillan egy szempár egy bokor alatt. A két szem nem kicsi és kellőképpen távol van egymástól, hogy nagyjából következtetni lehessen az állat méretére. A látvány óvatosságra int. A kutya lapul és figyel.

Kapkodni, hibázni nem szabad, de késlekedésnek sincs helye. Három lehetőség van. Vagy támad, vagy elmenekül, esetleg megadja magát a sorsnak. Illetve ezek kombinációja mikor megvan a kontaktus.

 

Gyorsan felkerül a befogó a nyakra. Eleinte menekülni akar, iszonyatos erőről ad tanúbizonyságot. Majdnem beránt a mögötte húzódó sötét, mély patakmederbe, aztán mikor sikerül megtartani hirtelen harcba csap át a történet. Brutális harapások a befogó szárára. A méretes fogak a lágyított részen át a fémbe marnak. Ilyenkor látszik, hogy soha nem felesleges túlbiztosítani ezeket a munkákat.

Ezt szem előtt tartva folytatjuk.

Miután feladta a küzdelmet, lábbal stabilizálva a befogót szájkötőt készítünk, folyamatosan szemmel tartva új barátunkat.

 

 

 

 

Majd óvatosan ráhelyezzük a fegyverzetet rejtő robosztus fejre.

Nagyjából ekkor szűnik meg a közvetlen életveszély, bár még ilyenkor is hatalmas ütéseket, csavarásokat kaphatunk a hirtelen meg-megugró állattól ha nem megfelelően állunk a dolgokhoz.

A karmokról sem szabad megfeledkezni! Ezredmásodpercek alatt kel reagálni egy-egy mozdulatra és aszerint dönteni melyik sérülés kevésbé durva.

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, de ez is sikeresen zárul és megvan a baracsi telep első lakója, aki azóta a -bár sok mindenen ment át- rengeteg vidám percet szerez nekünk.Elunta a játékot, megy aludni. :)