Annyira jól sikerült Jacob műtéte, hogy ő is azt hihette, minden rendben van és sajnos valahogy túlterhelte a még közel sem összeforrt csontokat a hátsó lábában. Korábban már egyszer a mellső lábát is újra kellett varrni, de az szót sem érdemelt gyakorlatilag. Most viszont addig erőlködött, míg eltörte újra a hátsó lábait.

Gyors egyeztetés után vissza szállítottuk Lorászkó Gáborhoz aki azonnal belefogott (szombat délután) a három órás beavatkozásba.

El kellett távolítani Jacob lábából a korábbi implantátumokat és egy másfajta technikával kényszerült a specialista helyre hozni a dolgot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Velőűr szegecselés történt.

Mégpedig úgy, hogy előtte drótozni is kellett a repedt csontot, nehogy a nyársak teljesen szétfeszítsék a csontot.

 

 

 

 

 

 

Ezt követően átfúrásra került a velőűr két-két hosszú szegeccsel, amiket sajnos ilyenkor ki kell vezetni a térd fölött a bőrön keresztül, nyílt sebet hagyva. A nyársak a befúrás után visszafelé be lettek kalapálva az alsó törésbe. Ezáltal stabilan tartják a lábat, viszont teljes ketrec nyugalomra itélik a kutyát, mivel tengelymentén elforoghat a láb.

Hááááát a műtét sem volt semmi (le a kalappal Lorászkó doktor előtt) de a rehabilitáció sem lesz egyszerű. Nem beszélve szegény Jacobról. Tudnék káromkodni...

Öreg barátunk viszont hang nélkül tűr mindent és nyalogatja a kezünket mikor tisztogatjuk róla az ürülékkel vegyült gennyes vért. Hálás pillantása mindent megér...