Extrém időjárási körülmények között napokon át tartó művelet volt annak az anyakutyának és kölykeinek mentése illetve befogása, melyet Attila barátom már legalább egy éve etet, hogy magához édesgesse. Ezidáig sikertelenül.

Eső, hideg, süvítő szél, kerítés mászás stb. Napokon át így dolgoztunk azon, hogy valahogy kihalásszuk a kb. 3hete született kiskutyákat az anyjuk készítette atombiztos bunkerből, illetve, hogy elkapjuk a rendkívül bizalmatlan, kölykeit vehemensen védelmező mamát.

Először ott a helyszínen kellett csinálnunk egy megfelelő házat, hogy ne vigyük messzire a kölyköket még ha nem is sikerül elkapni a mamát.  A munka végére gyakorlatilag az alsó gatyánkból is csurgott a víz...na nem a meleg miatt.

Másnap -szintén "szuper" időben- annyira szétszedtük a hatalmas farakást, hogy egy ember valahogy be tudjon bújni és egy orvosi műkéz segítségével egyenként kihúzza a kiskutyákat a veremből.

Cháááát....itt aztán az idő mellé kaptunk mindent, rozsdás szögektől elkezdve... De végül némi vér és ruha amortizáció árán kint volt mind a 11 kölyök. Szegény Attila úgy nézett ki, mint akit lekaszaboltak szamurájkarddal. :)

Mindezt a mama folyamatosan körülöttünk körözve, csaholva kísérte figyelemmel. Csak mivel az elején volt egy gyenge próbálkozásunk a befogására inkább tisztes távolságot tartott.

Kiskutyikat elhelyeztük a rögtönzött házban, puha paplanok közé, abban bízva, hogy hátha a kedves anyukának is megtetszik a hely és elfoglalja, elfogadja. Mit tesz isten már megint igazunk volt. :) Őnagysága távozásunkat követően, néhány perc múlva már békésen szoptatta kicsinyeit a házikóban. Mi persze telhetetlenek voltunk és azonnal mindent akartunk, vagyis kihasználva a kiszolgáltatott helyzetet azonnal elkaptuk a hölgyet.

Óriás harc kezdődött...meg is lepődtünk, hiszen a kutya alapvetően nem agresszív, csak fél a sok emberben való csalódás miatt amit hosszú kóborlása alatt megtapasztalt. Spriccelt az orrából a vér mint a nagyon dühös és gonosz kutyáknak ilyen befogások alkalmával a magasra szökő vérnyomás miatt elpattanó hajszálerek következtében. Aligátoros halálforgások a befogó végén stb. Aztán nagy nehezen lenyugodott, már meg is tudtuk simogatni. Tulajdonképpen feladta velünk szemben. Na nem úgy a nyakörv és a lánc ellen amit ráraktunk, hogy fixen a kölykei mellett illetve felügyelet alatt tarthassuk, valamint megszelídíthessük. Ahogy eltávolodtunk, újra kezdte a produkciót a lánc végén, úgyhogy egyelőre inkább szabadon engedtük, nehogy kárt tegyen magában és ne tudja szoptatni a kicsiket.

Mivel a 11 falánk poronty igen nagy tápanyagfelvétellel bír, amit a mamának kell biztosítania, az örökbefogadások mellett, aki táppal tud segíteni az anyuka etetésében, azt is szívesen vennénk!!! Köszönjük!

 TESSÉK VÁLASZTANI A KICSIK KÖZÜL? VALAMINT AJÁNLANI ŐKET!!!