2009. június 10-én egy kéménybe szorult kiscica mentése közben érkezett a bejelentés, miszerint a Tojásház tetején egy vadkacsa keltette ki tojásait.

Nemrégiben egy hasonló hír bejárta a világsajtót, mert az Amerikában történt. Mi ilyen kis szerényen publikáljuk a sztorit. :)

Szóval a Tojásháznak nevezett irodaépület tetején vadkacsa családot fedeztek fel a szemközti ház lakói, hiszen ők ráláttak a tetőre. Gyors szervezést követően megnyíltak a kapuk és máris fent voltunk a helyszínen. A bejelentő Úr felajánlotta  a segítségét amit örömmel el is fogadtam.

A kuporgó kicsiket gyakorlatilag egy gyors rohammal és hálóval való leborítás után sikerült is egy skipperbe terelni.

Nagyon helyesek voltak ahogy az első két-három berakott fióka után már szép, rendezett sorban követték egymást a tesók. :)

A mama már kicsit nehezebb eset volt, hiszen ő normális vadállatként félt tőlünk, ráadásul nyilván röpképes is volt.

Szerencsére odaadó anyukának bizonyult és nem hagyta cserben kicsinyeit. Pedig éppen el is repülhetett volna azzal a gondolattal, hogy ezt a fészket elvesztette, majd rak egy másikat. Na ő nem. Fejvesztve szaladgált ide-oda és SÍRT!!!! Én bevallom még nem hallottam kacsát sírni...

Ez adta az ötletet a további stratégiához. Gyakorlatilag a fiókákat használtam csalinak és fentebb másztam a tető kupolás csúcsára, ott foglalva el lesállást.

Türelmesen megvártam míg az anyai ösztön legyőzi a félelmet és alám sétál a mama, a lent elhelyezett "kiabáló" fiókákhoz. Közben jelbeszéddel kommunikáltunk újdonsült kollégámmal, hogy ha megfogom fentről hálóval a récét, ő gyorsan szaladjon oda és csavarja össze a háló száját. A türelem meghozta a gyümölcsét, meglett a mama is. Nem kicsit méltatlankodott. :)

Levittük a 11 fős kis családot a mentőhöz

és azonnal elszállítottuk őket egy csendes dunai szakaszhoz, ahol szabadon engedtük őket. 

 

 

 

 

 

 

Szépen sorban betotyogtak a vízbe és ügyesen elúsztak. Nem néztek vissza, de azért biztos nagyon örültek csak biztos túl hevesen dobogott a pici szívük. :)