Ezen hírhez sok kép készült Ildikó jóvoltából, úgyhogy én csak tömören összegezném a történteket.

Daruszentmiklóson elhunyt egy idős asszony és kutyája természetesen láncra verve, árván várta a sorsát. Szerintem nem rugaszkodok el a valóságtól ha azt állítom, hogy a legtöbb településen erre az lett volna a megoldás, hogy valakivel agyoncsapatják a kutyát és elkaparják valahol.

Nem így Daruszentmiklóson, ahol Rauf Norbert a polgármester. Ő a falu minden lakójáért felelősséget érez, legyen az ember vagy állat. Ezt már sokszor bizonyította, tehát joggal írhatom. Finanszírozták az akciót, sőt komoly adományt küldtek az öreg, árva kutyussal útravalónak. Ismét le a kalappal. Sok politikus vehetne példát!!!!!

A tartás...

A félelem és bizalmatlanság....A felcsillanó remény - érdeklődés....

 

 

 

 

 

 

 

 

A nehéz pillanatok...

A barátkozás....

A szerződés megköttetett...

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez ám az élet...

A "szerelés" közben sem gondolta meg magát...

 

 

 

 

 

 

 

 

Még mindig teljes bizalom...

 

 

 

 

 

 

 

 

S a rablánc a porba hull...

Ezt követően pedig hang nélkül utazta végig az utat Székesfehérvárra és remegő lábakkal ballagott a gondozó hölgy után a karanténba.

Bár az akció sikeres volt, záró gondolatként annyit, hogy biztos nem sokan fognak kapkodni utána........