Gábort a galambot valami "jópofa ember" lőtte begyen légpuskával. Szerencsére egy jószívű úrnak köszönhetően időben biztonságba került, még mielőtt egy macsek elkaphatta volna. Gyógyulása így is kérdéses volt, mert a begy szétszakadásán kívül, a lövedék úgy hagyta el a törékeny, kis testet, hogy roncsolta a bal szárnytövet is.

Hiába volt a lelkiismeretes ápolás, a begy szépen összeforrt, viszont a szilánkosra tört szárny már röpképtelenné teszi Gábort. Úgyhogy ő marad fogságban sajnos.

Szerencsésebb volt viszont Vilike a kis énekesmadár, aki nagyjából egyidőben került a gondozásunkba Gáborral, így legalább tudtak barátkozni a rehabilitációjuk alatt.

Vilike teljesen rendbejött köszönhető a kolleginának és őt vissza is engedtük természetes élőhelyére.